Åsa Wikforss: Alternatív tények – A tudás és ellenségei (részlet)
Rezisztenssé válunk a tényekre?
„A kutatók szerint a földi életet a tényekre rezisztens emberek új faja fenyegeti”. Ezt a blikkfangos főcímet lehetett olvasni a The New Yorker című amerikai lapban 2015. május 12-én. A cikk leírja, hogy a tényekre rezisztens emberek látszólag rendelkeznek az információ befogadásához és feldolgozásához szükséges normális mechanizmusokkal, de valamilyen okból felfüggesztették ezek működését. Ráadásul úgy tűnik, minél több tény jut a tudomásukra, annál ellenállóbbak lesznek velük szemben. A kutatók feltételezik, hogy az információ valamiért nem jut el a hallóidegüktől az agyukig, ami ellehetetleníti az emberi tudat normális működését.
Ez persze csak vicc. A cikket Andy Borowitz humorista írta. Lenyűgöző érzéke van hozzá, hogy felismerje és kifigurázza korunk trendjeit. Egy évvel azelőtt, hogy Trump megkezdte volna a 2016-os kampányát, Borowitz megjósolta, miről fognak beszélni az emberek a választás után: a tényrezisztenciáról. Mindig voltak olyanok, akik megkérdőjelezték a világ működésének elfogadott magyarázatát: az összeesküvéselmélet-hívők, a tudományokban kétkedők és a misztikusok. De ami az utóbbi időben történik, az új. Olyan, mintha nem ugyanabban a valóságban élnénk, és a világ mibenlétét illető legalapvetőbb tényekben sem tudnánk megegyezni. Megfordul az ember fejében a gondolat, nem volt-e igaza Borowitznak, és nincs-e valamiféleképpen blokkolva az agyunk.
Mi történik, és mit tehetünk? Hogy kiderítsük, az elején kell kezdenünk, a filozófia alapjainál.
Mik a tények? A rövid válasz: a tények írják le, milyen a világ. Legyen szó a legnyilvánvalóbb hétköznapi tényektől kezdve a világmindenség keletkezését leíró tényekig bármiről. A pszichológiai tények például leírják az érzéseinket és a gondolatainkat; a társadalmi tények a munkanélküliséget, az inflációt és a bűnözést; a kórtani tények a betegségeket és azok okait; a biológiai tények a fajok evolúcióját; a fizikai tények az elemi részecskéket és a mozgásukat. Vannak tények, amelyek leírják a konyhámat, és vannak tények, amelyek leírják a celebek szerelmi életét. A hosszabb és filozofikusabb válasz szerint tény az, ami igazzá teszi a tényszerű állításokat, vagyis tény az, ami igazzá tesz. A világot leíró állítások – például: van egy ló a kertemben – attól függően igazak vagy hamisak, hogy milyen a világ, mely tények állnak rendelkezésre. Az állításom akkor igaz, ha valóban van egy ló a kertemben.
Azt gyorsan beláthatjuk, hogy rengeteg tény van, amelyről nincs tudomásunk: olyanok, amelyek túl triviálisak ahhoz, hogy foglalkozzunk velük (hány hajszál van a fejemen), és olyanok, amelyeket túl nehéz kideríteni (távoli galaxisokban található bolygókra vonatkozó ismeretek). Valószínűleg sok olyan tény is van, amelyről nem lehet tudomásunk, egész egyszerűen azért, mert megvannak a kognitív korlátaink. Talán a világegyetem keletkezésével kapcsolatos tények is idetartoznak. Hogyan jöhetett létre a mindenség a semmiből? Lehet, hogy a választ erre a kérdésre képtelenek vagyunk megérteni. Elképzelhető, hogy az emberi tudatra vonatkozó tények is ilyenek: hogyan tudja egy szürke anyagmassza, az agyszövet létrehozni a szubjektivitás színpompás mezejét, amelyet a saját nézőpontomból olyan jól ismerek? Hiába az ember a legnagyobb kognitív kapacitással rendelkező állat, ez a kognitív kapacitás is korlátozott. Ahogy van egy sor tény, amelyet a kutyám, Eliot sosem fog megtudni, mert nem elegendőek hozzá a kognitív képességei (például hogy a Föld gömbölyű), úgy biztosan van egy csomó olyan tény is, amelyet az ember nem fog megtudni.
Ezért van igazság abban az állításban, hogy rezisztensek vagyunk a tényekre, legalábbis részben. Sok olyan tény van, amelyről sosem lesz tudomásunk, mert nem érik meg a fáradságot, és sok olyan tény is van, amelyről akkor sem lehet tudomásunk, ha akarjuk. Ugyanakkor persze a kíváncsiságunk folyton a határokat feszegeti, és nem lenne okos dolog egyszer és mindenkorra meghúzni a megismerhető tények végső határát. A modern technika lehetővé teszi a távoli galaxisok megfigyelését és a mikrokozmosz vizsgálatát. A tudományos modelljeink egyre kifinomultabbak, és ami régen az emberi megértésen túli rejtély, misztérium volt, hirtelen magyarázatot nyer: miért esnek le a tárgyak, hogyan keletkeztek a fajok, mi az élet. Lehet, hogy a modern neurofiziológia jó úton jár, hogy megmagyarázza a tudat természetét. Ebben az értelemben sosem voltunk kevésbé rezisztensek a tényekre, mint ma.
Azt is gyorsan be lehet látni, hogy egy olyan egyén, aki valóban teljesen rezisztens a tényekre, rövid életű lenne a földünkön. A túléléshez folyamatosan nagy mennyiségű tényt kell befogadnunk: honnan les ránk veszély, hogyan juthatunk élelemhez meg vízhez, és tudnunk kell a többi emberről is. Az evolúció olyan képességekkel ruházott fel minket, amelyek garantálják a külvilág információinak hatékony befogadását – például látás meg hallás útján – és kognitív feldolgozását, ami a túlélést elősegítő cselekvésekhez vezet. Halljuk, hogy elefántok jönnek döngő léptekkel a dzsungelben, és félreugrunk; látjuk a vizet, és megtöltjük az edényünket, hogy ihassunk. A tények befogadására való teljes képtelenség evolúciós lehetetlenség. Andy Borowitz is ide lyukad ki. Azt írja, hogy a kutatók reményei szerint a tényrezisztencia a jövőben csökkenni fog, és az előzetes kutatási eredmények arra engednek következtetni, hogy az emberek igencsak fogékonyak lesznek a tényekre, ha olyan környezetbe kerülnek, ahol kevés az élelem, a víz és az oxigén.
Sok mindent el kell még mondani a tényekről, és vissza is térek rájuk a következő fejezetben. Az azonban már most is világos, hogy ami jelenleg a minket körülvevő világban történik, nem írható le egyfajta tényrezisztencia terjedéseként. Nem az a gond, hogy rengeteg tény van, amelyet egyszeriben képtelenek vagyunk felfogni. A kutatók és az átlagemberek is tisztában vannak például a klímaváltozásra, a túlnépesedésre, az oltásokra, a bevándorlásra és a munkanélküliségre vonatkozó tényekkel. A gond az, hogy a tudást különböző okokból elutasítjuk, vagy képtelenek vagyunk befogadni. Nem tényrezisztensek lettünk, hanem tudásrezisztensek. Ahhoz, hogy megértsük ezt a fontos különbséget, meg kell néznünk, mi a tudás.
Fordította: Dobosi Beáta
Åsa Wikforss: Alternatív tények, Fordította
Dobosi Beáta, Typotex Kiadó, 2021