O silêncio das pontes – A hidak csendje (részlet)
João Miguel Henriques (szerk.): O silêncio das pontes – A hidak csendje. Antologia de Budapeste na Literatura
Portuguesa Contemporânea – Kortárs portugál szerzők Budapest-antológiája
(részlet)
Nota introdutória
Uma década de vida húngara e leituras a condizer permitiram encontrar na literatura portuguesa contemporânea várias referências à Hungria, principalmente à sua capital Budapeste, cidade sempre tão fascinante e enigmática ao olhar exterior. Pretendeu-se com este volume reunir esses textos, nos quais, como poderá constatar-se pela sua leitura, diferentes são as vozes que a cantam e as cores com que é pintada. Variam também, naturalmente, os níveis e tipos de referencialidade e o grau de intimidade que o autor mantém com o lugar.
As antologias literárias são sempre produções controversas, pelo inevitável facto de constituírem uma certa selecção e, por conseguinte, algum tipo de canonização ou reconhecimento e afirmação de valor relativamente a algum texto ou autor. De semelhantes controvérsias estão dispensados os antologiadores que afirmam de antemão a subjectividade e parcialidade das suas escolhas, como foi no passado o caso de Eugénio de Andrade ou Herberto Helder. Pelo motivo oposto, o da evidente objectividade do critério, considera-se também o organizador da presente antologia salvo de eventuais críticas sobre a selecção dos textos aqui coligidos. Talvez a marca mais pessoal do organizador desta recolha tenha sido iniciá-la com a letra da música Budapeste, da banda portuguesa Mão Morta, pois foi seguramente com esse rock dos anos noventa que pela primeira vez alguma referência a esta cidade chegou aos ouvidos de toda uma geração. Ainda assim, apesar do título desta antologia automaticamente lhe explicar o critério, alguns leitores notarão a ausência de certos textos ou autores, pelo que cabe aqui prestar alguns esclarecimentos.
Apenas foram aqui reunidos poemas, duas crónicas e um conto, os primeiros em esmagadora maioria, manifestando porventura certa propensão da poesia portuguesa contemporânea para a enunciação dos lugares físicos, tornados pretextos, cenários ou inclusivamente materializações de algo mais profundo e essencial. Por óbvios motivos práticos, foi impossível antologiar romances como Bom Inverno, de João Tordo, A Boneca de Kokoschka, de Afonso Cruz, BudapesteBucareste, de Gonçalo M. Tavares ou Um Passado Imprevisível e mais recentemente A Terceira Margem, ambos de Ernesto Rodrigues, tendo-se rapidamente afastado também a possibilidade de eventualmente extrair-lhes excertos alusivos a Budapeste. Também desta selecção ficaram de fora autores de outras geografias da língua portuguesa, o que explica a ausência de um texto do escritor angolano Ondjaki incluído no seu livro Sonhos azuis pelas esquinas, bem como, a par das razões atrás expostas, o best-seller Budapeste, de Chico Buarque, provavelmente a mais conhecida representação literária da capital húngara em língua portuguesa. Esperemos que estas ausências motivem futuros projectos de outras antologias. Referência ainda para o Delírio Húngaro do poeta português Nuno Brito, volume de cujos poemas, apesar do título, Budapeste está ausente.
A presente antologia, cujo título retirámos de um poema de manuel a. domingos aqui incluído, pretende ser em certa medida um tributo da literatura portuguesa a uma cidade que, como se vê, com maior ou menor intensidade, marcou um largo conjunto de autores, em algum momento dos respectivos percursos. É por conseguinte importante que seja publicada em edição bilingue, para que dela possam desfrutar leitores dos dois idiomas. Deste modo, torna-se igualmente uma reunião de alguns dos principais tradutores que ao longo dos anos têm divulgado a literatura de língua portuguesa junto dos leitores húngaros, pelo que nos merecem todo o agradecimento e admiração.
Bevezető jegyzet
Életemnek Magyarországon töltött több mint egy évtizede alatt számos olyan jelenkori portugál irodalmi mű került a kezembe, amelyben megjelenik ez az ország, különösen pedig az idegen olvasót titokzatosságával mindig elbűvölő fővárosa, Budapest. Ezért ebben a kötetben megpróbáltam összegyűjteni ezeket a szövegeket, amelyek más és más hangon szólnak róla, más és más árnyalatokkal idézik meg. Hasonlóképpen színes az utalások mélysége és jellege, ahogy az egyes szerzők viszonyulása is a felidézett élményekhez.
Az irodalmi antológiák mindig vitára ingerlő könyvek, mert szükségképpen sajátos válogatási elv érvényesül bennük, ami együtt jár bizonyos szövegek vagy szerzők kanonizálásával, értékük elismerésével vagy hangsúlyozásával. Az antológiák készítői viszont nem szembesülnek ilyesfajta gondokkal, mert már jó előre egyértelművé teszik, hogy válogatásuk szubjektív és részrehajló, ahogy ezt a múltban például Eugénio de Andrade vagy Helberto Helder esetében láthattuk. Egészen más okból, a válogatás szempontjainak nyilvánvaló objektivitása következtében a jelen antológia összeállítója is mentesülhet a bírálattól az itt közreadott szövegek kiválasztásával kapcsolatban.
A válogatást végző legszemélyesebb döntése talán az volt, hogy a Mão Morta nevű portugál együttes Budapeste című dalának a szövegét tette az első helyre, mert ennek a kilencvenes években megszületett rockszámnak köszönhetően egy egész nemzedék tudatába beépült a magyar főváros. Mindazonáltal, bár a kötet címe magától értetődővé teszi a válogatás szempontjait, egyes olvasók mégis hiányolhatnak bizonyos szövegeket és szerzőket, és ezért némi magyarázattal kell szolgálnom. Verseket, két krónikát és egy elbeszélést választottam ki; az első csoportba tartozó művekből azért döntöttem jóval több alkotás mellett, hogy megmutassam, mennyire hajlamos a mai portugál költészet azon valóságos terek megmutatására, amelyek más, mélyebb és lényegibb dolgok ürügyeként, színtereként vagy anyagiasulásaként jelennek meg. Nyilvánvaló, hogy gyakorlati okokból nem gondolhattam olyan regényekre, mint João Tordo Bom Inverno-ja (Kellemes tél), Afonso Cruz A Boneca de Kokoschká-ja (Kokoschka babája, Typotex, 2014), Gonçalo M. Tavares Budapeste-Bucareste-je (Budapest-Bukarest), vagy Ernesto Rodrigues Um Passado Imprevisível-je (Előre nem látható múlt, Prae, 2019) és a Portugáliában nemrégen megjelent A Terceira Margem-e (A harmadik part), mert rögtön tudtam, hogy képtelenség a Budapestre vonatkozó részleteket közölni belőlük. Hiányoznak ebből az antológiából a különböző portugál nyelvű országok írói is, ezért nem szerepel a válogatásban az angolai Ondjaki Sonhos azuis pelas esquinas (Kék álmok a sarkokon) című könyvének vagy Chico Buarque Budapeste (Budapest) című bestsellerének egy-egy részlete sem, pedig ez utóbbi a magyar főváros legismertebb irodalmi megjelenítése portugálul. Remélhetőleg ezek a hiányok elősegítik újabb antológiák megjelenését. Meg kell említeni még Nuno Brito portugál költő Delírio Húngaro (Magyar delírium) című kötetét, amelynek verseiben nem jelenik meg Budapest, noha a cím alapján feltételezhetnénk.
Jelen antológia – amelynek címét manuel a. domingos egyik, a kötetben is szereplő versétől kölcsönöztem – bizonyos szempontból a portugál irodalom főhajtása egy olyan város előtt, amely, mint látható, többé vagy kevésbé megannyi költőt és írót megérintett munkássága során. Éppen ezért tartottam szükségesnek a kétnyelvű kiadást, hogy mind az egyik, mind a másik nyelven olvasók a kezükbe vehessék. Így mód nyílt arra, hogy azok a jelentős fordítók is megjelenjenek benne, akik az elmúlt évek során megismertették a portugál irodalmat a magyar olvasókkal, amiért köszönettel tartozom és csodálattal adózom nekik.
deixámos o tempo passar naquela esplanada
entre palavras em italiano da mesa ao lado
e o passar lento das pessoas na rua.
sobre alguns prédios, em quase ruína,
que ainda guardam marcas da última
guerra. sobre o teu olhar ser o silêncio
das pontes. um dia escrevo sobre tudo isso.
porque sei que gostas de poemas
e de cidades atravessadas por rios.
in Mapa (2008)
ütöttük el az időt azon a teraszon
a szomszédos asztal olasz csevegését
és az utcán lassan tovatűnő embereket figyelve.
írok arról a néhány majdnem romos épületről,
melyek a legutóbbi háború nyomait
őrzik. a tekintetedről, mely a hidak csendjével
vetekszik. egy napon megírom mindezt.
mert tudom, hogy szereted a verseket
és a folyókkal átszőtt városokat.
Demeter Mária Magdolna fordítása
A presente antologia pretende ser em certa medida um tributo da literatura portuguesa a uma cidade que, com maior ou menor intensidade, marcou um largo conjunto de autores, em algum momento dos respectivos percursos.
Jelen antológia bizonyos szempontból a portugál irodalom főhajtása egy
olyan város előtt, amely többé vagy kevésbé megannyi költőt és írót
megérintett munkássága során.
João Miguel Henriques (szerk.): O silêncio das pontes – A hidak csendje. Antologia de Budapeste na Literatura Portuguesa Contemporânea – Kortárs portugál szerzők Budapest-antológiája, Fordította: Bense Mónika, Borbáth Péter, Demeter Mária Magdolna, Király Szabolcs, Pál Ferenc, Urbán Bálint, Typotex Kiadó, 2021
