Férfiak és nők, akik megházasodtak, de megbánták. Férfiak és nők, akik nem házasodtak meg, és megbánták. Férfiak és nők, akik semmit sem bántak meg. Mennyire egyszerű lenne az élet, ha a szerelem csak a szerelemről szólna! Ha egy párkapcsolat csupán kettő ember összekapcsolódását jelentené, melybe nem zavar be az ego önálló lénnyé való megnövesztése, mellyel harmadik félként mindig megcsaljuk magunkat. Claire Keegan terápiás kendőzetlenséggel ír a kapcsolat nélküli kapcsolatokról, melyekben mindenki magányos bolygóként kering látszólag közös röppályán. Mindenkinek járna egy olyan őszinte barát vagy pszichológus, aki ehhez az ír szerzőhöz hasonlóan mesél nőkről és férfiakról. Keegan megpiszkál, felráz, lelkileg megmotoz, beleveri az orrunkat a valóságba, amit mi magunk rottyantottunk az élet közepébe. Nagy szükség volt már egy ilyen szerzőre.
Claire Keegan elsősorban novelláiról ismert, és arról az érzelmi kompressziós technikáról, amivel a családokban létező lelki hiányokat képes bemutatni. Az Ilyen apróságok a szerző első regénye volt, ami Booker-hosszúlistás lett. De a tömör szöveg egyéb díjakat és jelöléseket is bezsebelt már: Keegan az irodalmi élet új felfedezettje.
A Már későn című novellagyűjteménye hasonló, szikár prózai megoldásokkal operál: Keegan, mondhatni, a modernkori, női Hemingway. Csak míg Hemingway a jéghegy-elmélet szerint alkotott, alig leírva, mégis sokat sejtetve az érzelmek súlyából, addig Keegan „lavina-módszerrel” ír: csupán apró hókristályokat láttat, a szöveg által indukált érzelmi görgeteg mégis azonnal maga alá temet. A szerző nem ítélkezik, az olvasóban ennek ellenére rögtön megszületik az ítélet. Jobban csinálnánk, mint a Már későn hősei? Ügyesebben evickélnénk a párkapcsolatokon keresztül? Áltathatjuk magunkat ezzel, de végül minden egyes történet úgy forgatja a szöveg foncsorát, hogy a tükörben mégiscsak önmagunkat fedezzük fel.
A kötetben szereplő három történet: Már későn; Hosszú, gyötrelmes halál; Antarktisz.
(21. Század Kiadó)
Cathal Dublinban él, irodában dolgozik. Egy eseménytelen péntek délután nyugtalanság fogja el. Arra gondol, ha másként bánt volna Sabine-nel, egy egész életet leélhettek volna együtt. Hazamegy, csak a tévé van ott neki időtöltésül, és egy üveg pezsgő.
Első pillantásra úgy tűnik, Cathal estéje semmiben nem tér el a megelőzőektől és a rákövetkezőktől – de aztán kiderül, miért különleges ez a nap. Claire Keegan egészen mívesen mutatja be, hová vezet az empátia hiánya, a kicsinyesség, az önzés.
Claire Keegan 1968-ban született Írországban, az USA-ban járt egyetemre, majd Walesben is élt. 2022-ben A csendes lány címmel mutatták be a Foster című művéből készült filmet. Az Ilyen apróságokból szintén film készült. A szerző rögtön 1999-es debütálásakor díjak sorát nyerte el. Eddig öt könyve jelent meg.
Claire Keegan: Már későn, Fordította Nemes Anna, 21. Század Kiadó, 2024