A maláj civil lakosságnak a japán megszállás a második világháborúban legalább annyi fájdalmat hozott, mint a magyaroknak a németek és a szovjetek bevonulása. A Velünk a vihar című regénynek az ad különösen érdekes perspektívát, hogy női szemszögből mutatja meg az eseményeket. A japánok lakosság elleni bűntetteiről a helyiek keveset beszéltek, azt gondolták, azzal tesznek jót gyermekeiknek, ha elhallgatják a történteket. De miként a holokausztérintett családokban a bedobozolt trauma, a tudáshiány az unokák lelkét sebzi a legjobban, így ennek a könyvnek a szerzője is unokaként érezte úgy, hogy a nagymamája által átélteknek muszáj utánamennie. A történet gyönyörűen megrázó szöveg egy olyan korszakról, melynek eseményei némaságba és árnyékba burkolóztak, és amiben, mint mindig, a nők fizették a legnagyobb árat, összekapaszkodásukkal azonban mégis lehetővé tették, hogy elviselhetőbb legyen az elviselhetetlen. Cecily 1935-ben megismerkedik egy különös férfival, és az asszony hiába van férj...