Két Medzsídije-ezüstpénzt nyomott a nő tenyerébe. Felment az emeletre. Az imám fekhelye a szoba közepére volt leterítve. A ház összes párnáját egymásra pakolták, arra támasztotta a hátát, félig ülve feküdt. A levegőt még így is kapkodta. Szeme réveteg volt, orcája beesett. Holtsápadt arcán az orra olyannak tűnt Osman számára, mint a színházakban használt műorrok. Orrlyukai minden levegővételnél kitágultak, látszott, hogy nehézségei vannak a légzéssel. A torkából furcsa hörgés hallatszott. Tényleg úgy tűnt, hogy nagyon beteg, ennek ellenére mélyen beesett szemében ott szikrázott a kemény, ellentmondást nem tűrő fölényesség. A fejénél lévő könyvállványon nyitva hagyott három kéziratos kötet arról tanúskodott, hogy még a tudatánál van annyira, hogy könyvet tudjon olvasni. Osman, meglátva a könyvállvány alatti zöld üvegcsében lomhán úszkáló piócákat, önkéntelenül elnevette magát. A szoba levegőjében levendulaillat és hagymaszag elegye érződött. Megismerte vajon az imám? Szokásos arrogán...