még1könyv

James Essinger: Ada algoritmusa – Avagy hogyan indította el Lord Byron lánya a digitális kort a számok költészete által (részlet) A repülés művészete   Ada nevelésének korai éveiben Lady Byron anyagi támogatásban részesült a családjától. Ám az 1825-ös esztendő pénzügyi szempontból remek évnek bizonyult Lady Byron számára, mivel megkapta mindazokat a bőséges összegeket, amelyek révén a neki tetsző módon élhetett, és a kedve szerint nevelhette a lányát. 1825-re Lady Byron anyja elhunyt, és pénzt örökölt tőle. Lord Wentworth 1815-ben távozott, és végül egy évtizeddel később az ő tőkéje is felszabadult. Az anyai örökséggel együtt módfelett vagyonos nővé vált. Véget értek a Byron melletti szegénység napjai. A férfi magával vitte a sírba az adósságait, a felesége pedig a leicestershire-i birtokai révén jelentős bevételhez juthatott. Addigra Lady Byron már szénbányákat is birtokolt Észak-Angliában, és Adával együtt fényűzésben élt a részükre bányászott szénből és a bérleti díjakból. Mi...

Linda Boström Knausgård: A Helios-katasztrófa (részlet)   Azon az éjszakán lázas voltam, rázott a hideg az ágyban fekve, fájdalmaim voltak. Néztem a keresztöltéses fehér jávorszarvasomat és a térképet, és a tenger olyan elevennek tűnt, pedig rajzolt volt. Ráébredtem, hogy Urban és Ulf a szobában vannak, és éreztem a kezüket a homlokomon. Birgitta gyógyszert hozott, és a lüktető falak abbahagyták a lüktetést, álomba csusszantam, és láttam a lelkész fiait felsorakozni, és énekeltek, és az emberiség leáldozásáról szólt a dal. Daniel, Josef és Benjamin, ez a nevük, és ott álltak pizsamában a folyamnál, és énekeltek a folyammal együtt, aztán hirtelen beleugrottak, és eltűntek. Hiszek-e a szenvedő Istenben, kérdezték a víz alól, át tudom adni a testemet annak, aki mindenki felett áll, és mindannyiunkra figyel? Mit tudok én egyáltalán a kegyelemről, kérdezték énekelve. Énekeltem valaha az élő Isten dicséretét?, énekelték együtt a bömbölő folyammal. A levél. A levél. Felébredtem. F...

Marcín Świetlicki: Tizenegy (részlet)   – Most arra gondoljunk vissza, hogy milyen volt az a nap, amikor először érkeztél meg ide! – javasolta a lány. – Úgy meghat az a történet! – Arról a napról szeretne beszélgetni, kisasszony? Parancsoljon. Autóbusszal érkeztem ide. Amikor a busz megállt, én pedig áttülekedtem a tömegen az ajtóig, a rádióban éppen pontos időt mondtak. Aztán kapcsolták Krakkót, hogy a hejnałt közvetítsék a Mária-templom tornyából. „Mit keresek én itt? – jutott eszembe. – Ahelyett, hogy mint az emberek, ülnék én is szépen a lakásomban, és a nyitott ablakon át hallhatnám a déli trombitálást, kikötöttem itt, a világvégén, és egy busz rádióján keresztül hallgatom a hejnałt. Vége a világnak.” Egyedül szálltam le. Idegen volt az utca, idegen a buszmegálló. Ezen az idegen helyen csepergett az eső. A gyümölcsfák virágai már hervadoztak. Szürkésfehér házak. Pusztaság. Egy nő várt rám a buszmegállóban. Maga volt az a nő. Csepergett az eső. – Milyen ruha volt rajtam? Hog...

Jelena Glazova: Sóvárgás (részlet)   az állvány-ember a bal lábára áll és azt mondja „teljesen eltökélt vagyok ez mind mehet a szemétbe egy atom nem sok annyi sincs itt csak vesztegetjük az én és az önök drága idejét” majd a jobb lábára áll és azt mondja „belém van ültetve egy ortodox megbocsátás-chip valószínűleg a korán elfogyasztott dosztojevszkij-művek miatt amely ez esetben az anyaméh és ha felrobbantjuk az összes elemzőt a profán látomás anyaméhhé válik” azután a támasztó lábára áll és azt mondja „de rajta nyugszik а a munka látszata a produktivitás nélküli munkáé ti megerőszakolt zombikat láttok én pedig egy folyamatot semmi különbség az eredmény lényegében egy és ugyanaz” a főhős belép egy sötét kerek falú szobába a falak mögött felkapcsolódik a villany a falakon vágások rajzolódnak ki kattanás hallatszik és ezután a szoba forogni kezd a tengelye körül a falakon megelevenednek a képek amelyeket szorgalmasan kategorizált...