még1könyv

Férfiak és nők, akik megházasodtak, de megbánták. Férfiak és nők, akik nem házasodtak meg, és megbánták. Férfiak és nők, akik semmit sem bántak meg. Mennyire egyszerű lenne az élet, ha a szerelem csak a szerelemről szólna! Ha egy párkapcsolat csupán kettő ember összekapcsolódását jelentené, melybe nem zavar be az ego önálló lénnyé való megnövesztése, mellyel harmadik félként mindig megcsaljuk magunkat. Claire Keegan terápiás kendőzetlenséggel ír a kapcsolat nélküli kapcsolatokról, melyekben mindenki magányos bolygóként kering látszólag közös röppályán. Mindenkinek járna egy olyan őszinte barát vagy pszichológus, aki ehhez az ír szerzőhöz hasonlóan mesél nőkről és férfiakról. Keegan megpiszkál, felráz, lelkileg megmotoz, beleveri az orrunkat a valóságba, amit mi magunk rottyantottunk az élet közepébe. Nagy szükség volt már egy ilyen szerzőre. Claire Keegan elsősorban novelláiról ismert, és arról az érzelmi kompressziós technikáról, amivel a családokban létező lelki hiányokat képes bemut...

Amikor a gondolatok megfagytak a levegőben     Egymillió évvel ezelőtt tudvalevőleg sokkal hidegebb volt a sarkvidéken, mint manapság. Simán lement a hőmérséklet akár mínusz egymilliárd fokra. Abban a vad hidegben minden megfagyott, nem is gondolnátok, de még a gondolat is. Például mihelyt valakinek megfordult a fejében, hogy „Hú, de kutya hideg van!”, tessék, a feje fölött egy felhőforma szövegbuborékban a cseppkőhöz hasonlóan alul elcsöppenő jégcsapbetűkkel rögtön megjelent a felirat: „Hú, de kutya hideg van!” Ez a megfagyott, olvasható gondolat azzal a logikus következménnyel járt, hogy a sarkvidéken nem mertek gondolkodni. Attól féltek, hogy olvasnak a gondolataikban. A végén már senki – se medve, se pingvin, se fóka, se kutya, se eszkimó –, szóval senki sem gondolt semmire. Hülyék gyülekezete volt a sarkvidék. De nem azért voltak hülyék, mert nem tudtak gondolkodni, hanem tapintatból, lelki finomságból. Valamelyik akkori évszázadban (az akkori évszázad egy napnak felel...