Ugrás a fő tartalomra

Köves Gábor: Végszónak sem rossz

Köves Gábor: Végszónak sem rossz. 38 interjú


Egy ember, aki arcot ad a művekhez és kontextust a művészeknek. Egy ember, aki nemcsak a riportalanyai lelkének, de műveiknek is a mélyére lát, és ezt az erős optikát nem átallja gyakran használni, sőt. Humorral, gyengédséggel vagy kérlelhetetlen őszinteséggel sokszor még erősít is az élességén. Egy ember, aki nemcsak riporter, hanem A kultriporter, aki számára Werner Herzog a következő két választ írhatja az interjúkérelmére: 1. Együttérző, de határozott visszautasítás. Példamondat: „Ne haragudjon, de mostanában rongyosra beszéltem a számat, minden jót.” 2. „Csináljuk holnap délelőtt, Los Angeles-i idő szerint délelőtt tízkor.” Egy ember, aki nemcsak könyveket olvas, de könyveket olvastat. Vagy filmeket láttat, zenét tesz még hallhatóbbá. Egy ember, akinek a beszélgetéseit olyan olvasni, mintha nem egy távoli világsztárral, elérhetetlen művésszel beszélgetne mellettünk, hanem valakivel, aki hirtelen pár flekk és pár szellemi flikk-flakk erejéig a közeli barátunkká válik, megosztja velünk titkait. Köves Gábor remekbe szabott interjúkötete ajtót nyit: a beszélgetéseknek köszönhetően a kultúra beköltözik az otthonunkba, a világhírű művészek pedig a kanapénkra. Persze ennek tudni kell viselni a következményeit: Woody Allen például nagyon korán kel, és lehet, hogy a fülünkbe klarinétozik majd. Enyedi Ildikó pedig elképzelhető, hogy mellettünk fog szenvedélyesen videójátékozni. De hát így megy ez, hogyha egy riportkönyvnek köszönhetően hirtelen fantasztikus művészekkel lesz tele az ember otthona. A kötetből tehát sok érdekesség kiderül sztárok, művészek életéről, és még az is, melyik alaktól lejmolt a legtöbbször idézetet Köves Gábor. Súgunk: Woody Allentől, Stephen Leacocktól és Lev Tolsztojtól.

Köves Gábor interjúalanyai magyar művészek, írók, filmesek és a legnagyobb világsztárok közül kerültek ki. Az elmúlt néhány évben megjelent sztárinterjúi mellett exkluzív, csak ebben a kötetben fellelhető anyagok várják az olvasókat. Riportkötetét azért is nagyon ajánlott olvasni, mert abban nemcsak művészekkel készített interjút, de közben kulturális jelenségekre, társadalmi válságokra, közéleti kérdésekre is rákérdez. Mert Köves Gábor nemcsak emberekkel készít interjút, hanem a világot is faggatja. Merre tart épp, és ha nem előre, miért teljesen visszafelé? És mennyiben lehet az ebből való kimozdulásnak a művészet a motorja? Vagy akár csak egyszerű lelki gyógyír a létezésre.

A szerző színészek, írók, rendezők, humoristák és zenészek tucatjait interjúvolta már meg. A kötetben megszólal többek mellett Karl Ove Knausgård, Taffy Brodesser-Akner, Colson Whitehead, Paul Auster, Nádas Péter, Enyedi Ildikó, Dragomán György, Michael Chabon, Jonathan Franzen, Isabelle Huppert, Juliet Binoche, Vincent Cassel, Woody Allen, Krasznahorkai László, Zadie Smith, Margaret Atwood és Bödőcs Tibor is. 

(21. Század Kiadó)



Miért állt át analógról digitális fotózásra Nádas Péter? Milyen számítógépes játékon játszik Enyedi Ildikó? Ki az igazi hippi: Martin Amis vagy Ian McEwan? Miképp veszélyezteti Karl Ove Knausgård férfiasságát a nyilvános babakocsitologatás? Hogyan került Zadie Smith Esterházy Péter társaságában egy toscanai outletbe? Miért pofozta fel Margaret Atwood Elisabeth Mosst? Melyik kölcsönzőben szerezte Bödőcs Tibor orbáni pókhasát? Mit gondolnak a hírességek Trumpról? És Philip Rothról? És a teniszről? 

Mindezt megtudhatjuk Köves Gábor második kötetéből, akinek interjúi a kétezres évek óta jelennek meg a Magyar Narancsban, ahol jelenleg szerkesztőként dolgozik. A '80-as, '90-es években főleg iskolapadokban és mozikban ült, innena mozikbólered krónikus New York-mániája. Interjúalanyai közül talán Margaret Atwoodot és Patti Smitht „üldözte” a leghosszabban. Akadnak még be nem teljesült interjúálmai.



Köves Gábor: Végszónak sem rossz, 21. Század Kiadó, 2021


https://21.szazadkiado.hu

 

 

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Sally Rooney: Hová lettél, szép világ

Sally Rooney: Hová lettél, szép világ Kevesen mondhatják el magukról, hogy mindössze harmincévesen világszerte ismert írók, de Sally Rooney egyike ezeknek a szerencséseknek. A Baráti beszélgetések és a Normális emberek című bestsellerek szerzője szeptemberben jelentkezik új regényével, a Hová lettél, szép világ gal, amely ezúttal is a milleniálok szerelmi életével, társadalmi- és egzisztenciális problémáival foglalkozik. Sally Rooney szó szerint berobbant az irodalmi életbe, nevét Donna Tartt és Zadie Smith mellett emlegették, de megkapta a Snapchat generáció Salingere címet is, ami amiatt is ironikus, hogy Sally Rooney konzekvensen elzárkózik a közösségi média használatától. Őt nem fogjuk megtalálni Instagramon, hogy belessünk a dolgozószobájába, a Twitterről is törölte magát néhány éve, ahogyan a TikTok pár perces videóiban sem fogjuk viszontlátni. Pedig igény lenne rá. Világhírt meghozó könyve, a Normális emberek szó szerint Instagram sztárrá lett, hála a külföldi bookstagrammerekn

Marie Aubert: Felnőtt emberek (részlet)

Marie Aubert: Felnőtt emberek (részlet) Két héttel ezelőtt Göteborgban jártam, egyedül mentem, vonattal utaztam, szállodában aludtam, és reggel átsétáltam a néhány utcatömbnyire fekvő termékenységi klinikára. Úgy nézett ki, mint bármelyik kórház, csak szebb volt, és világosabb, nagy cserepekben jukkapálmák sorakoztak, a falakon pedig anyákat és csecsemőket, madarakat és tojásokat ábrázoló, megnyugtatónak szánt képek lógtak. Az orvost Ljungstedtnek hívták, a rendelője az utca túloldalán álló edzőteremre nézett, láttam a súlyokat emelgető és futópadokon gyalogló embereket. Az orvos svédül ejtette ki a nevemet, nem Idának, Eidának hangzott, az i hang valahonnan a torka mélyéről jött, közben a billentyűzetet pötyögtette, és rám se pillantott. Gyorsan elmagyarázta az eljárást, a menstruációs ciklus mely pontján kell elkezdeni a hormonkezelést, hogyan szívják le a petesejteket, ma csak a nőgyógyászati vizsgálatot végzi el, mondta, és vért vesznek a további vizsgálatokhoz. – Manapság roppa

Ingmar Bergman: Munkanapló I. (1955–1974) (részlet)

Ingmar Bergman: Munkanapló I. (1955 – 1974) (részlet) 1971 Ingmar Bergman megnősül (ötödször és utoljára), feleségül veszi Ingrid von Rosent. Amikor nem Fårö szigetén élnek, egy stockholmi lakásban laknak egy új házban a Karlaplanon. A Drámai Színházban megrendezi Lars Forssell Show című darabját. A munkanaplóban továbbra is a Suttogások, sikolyok a téma. Március 24. Átolvastam, amit eddig írtam a Suttogások ról. Bizonyos kérdéseket azóta világosabban látok, de az alapelképzelésem nagyjából változatlan maradt az utolsó bejegyzésem óta. A témát mindenesetre éppolyan vonzónak érzem, mint azelőtt. Azt hiszem, eddig a következőket sikerült összerakni: Idős anya, ágyban fekvő beteg, halálán van, rákos, bűzlik, fél, élni akar, hol jobban, hol rosszabbul érzi magát, nagy, elhízott test, reszket az élettől és a félelemtől, de nagy erő van benne. Március 28. Visszatértem Fårőre néhány, Ingriddel töltött tartalmas nap után. Különösen tegnap kerültünk egymáshoz nag