Ugrás a fő tartalomra

Christina Lauren: Nem mézes hetek

Christina Lauren: Nem mézes hetek

Hányszor álmodoztunk már arról belefáradva a szürke, üres hétköznapokba, hogy egyszer csak egy színektől, illatoktól túláradó trópusi szigetre menekülünk? A Nem mézes hetek főszereplője Olive maga is meglepődik, hogy ez a vágya milyen könnyen teljesül. Egyedülálló, épp most rúgták ki a munkahelyéről, és amúgy is úgy érzi, hogy kifejezetten szerencsétlen az életben, semmi nem jön össze neki: előnytelen testalkata, hétköznapi bénázásai, ügyetlen fellépése miatt is. Nem csoda, ha az a benyomása, mintha mindig elkerülné a boldogság. Ezért aztán nem gondolkodik sokat, amikor nővére egy véletlen baleset után felajánlja neki a saját tíznapos nászútját, mely egy all-inclusive utazás Mauira, Hawaii egyik káprázatos szigetére. Talán most kezdődik el Olive sikerszériája? A szigeten még egy álláslehetősége is kínálkozik, a hely pedig mondani sem kell, fantasztikus. Az álomszerű, trópusi nyaralás egyetlen apró hibája, hogy Olive a luxusútra csak úgy juthatott el, ha ő játssza el frissen házasodott ikernővérét, Ethan pedig testvére újdonsült férjét. És ha csak semleges viszonyban lennének a férfival! De sajnos Ethannel évek óta ki nem állhatják egymást. Christina Lauren története zseniális feszültségkeltéssel indul hát: mit képes ebből a helyzetből kihozni ez a furcsa páros, akik oly régóta ellenségei egymásnak? A szerzőpáros megbízhatóan szállítja egy vicces, romantikus történet kötelező és eddig nem ismert elemeit is, mígnem aztán újabb és újabb csavarokkal érkezünk el a végkifejletig. Az üde hangulatú, könnyed történet ugyan elgondolkodtató elemekben is bővelkedik, olvasása mégis igazi kikapcsolódás. A regény által azonnal kiszakadhatunk megszokott valóságunkból, és lélekemelő pillanatokat szerez minden olvasónak, akár egyedülálló, akár nem. Hiszen a történet visszaadja a hitet a barátság, a család és a szerelem erejében. Világossá válik az is, hogy ezek a klasszikus értékek nem is annyira egzotikus különlegességek, mint hinnénk, és még csak Hawaiira sem kell elutaznunk ahhoz, hogy rájuk leljünk.

(21. Század Kiadó)

Ezt a romantikus történetet mindenkinek olvasnia kell, aki valaha is úgy érezte, nincs szerencséje a szerelemben. Olive és Ami ikrek. Ami mindent bezsákol, Olive-nak viszont folyton pechje van, és ezt már meg is szokta. Kettejük közt vitathatatlanul Ami a bajnok... még a lakodalma is szinte ingyen van a különböző akcióknak és nyereményeknek köszönhetően. Olive-ot csak egy dolog zavarja a pechszériájánál is jobban: Ami esküvőjén az egész napot a vőféllyel kell együtt töltenie, aki nem más, mint Olive ősellensége, Ethan Thomas. Olive megacélozza magát a pokoli nap előtt, elhatározza, bátor képet vág hozzá, és az egészet átvészeli. De a komplett násznép ételmérgezést kap, Olive és Ethan kivételével, így aztán átmenetileg muszáj nekik fegyverszünetet kötniük, hogy Hawaiira utazhassanak. Végül is tíz felhőtlen nap megéri, hogy az ember belebújjon a friss házasok bőrébe, nem igaz? De furcsa módon Olive mintha nem is bánná, hogy bele kell helyezkednie a szerepbe. Mintha minél inkább tettetné, hogy ő a legszerencsésebb nő a világon, annál inkább úgy érezné, hogy tényleg ez az igazság.

A könyvet valójában nem egy ember írta, hanem egy szerzőpáros, akiknek keresztnevéből áll össze a Christina Lauren név. A két alkotó, Christina Hobbs és Lauren Billings nemcsak szerzőtársak, de egymás legjobb barátai is, akik régóta rajonganak a romantikus regényekért. Könyveik olyan népszerűek, hogy New York Times, USA TODAY és #1 Internationally bestsellerekké váltak.

 

Christina Lauren: Nem mézes hetek, Fordította Lévai Márta, 21. Század Kiadó, 2022

https://21.szazadkiado.hu 

 

 

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Sally Rooney: Hová lettél, szép világ

Sally Rooney: Hová lettél, szép világ Kevesen mondhatják el magukról, hogy mindössze harmincévesen világszerte ismert írók, de Sally Rooney egyike ezeknek a szerencséseknek. A Baráti beszélgetések és a Normális emberek című bestsellerek szerzője szeptemberben jelentkezik új regényével, a Hová lettél, szép világ gal, amely ezúttal is a milleniálok szerelmi életével, társadalmi- és egzisztenciális problémáival foglalkozik. Sally Rooney szó szerint berobbant az irodalmi életbe, nevét Donna Tartt és Zadie Smith mellett emlegették, de megkapta a Snapchat generáció Salingere címet is, ami amiatt is ironikus, hogy Sally Rooney konzekvensen elzárkózik a közösségi média használatától. Őt nem fogjuk megtalálni Instagramon, hogy belessünk a dolgozószobájába, a Twitterről is törölte magát néhány éve, ahogyan a TikTok pár perces videóiban sem fogjuk viszontlátni. Pedig igény lenne rá. Világhírt meghozó könyve, a Normális emberek szó szerint Instagram sztárrá lett, hála a külföldi bookstagrammerekn

Marie Aubert: Felnőtt emberek (részlet)

Marie Aubert: Felnőtt emberek (részlet) Két héttel ezelőtt Göteborgban jártam, egyedül mentem, vonattal utaztam, szállodában aludtam, és reggel átsétáltam a néhány utcatömbnyire fekvő termékenységi klinikára. Úgy nézett ki, mint bármelyik kórház, csak szebb volt, és világosabb, nagy cserepekben jukkapálmák sorakoztak, a falakon pedig anyákat és csecsemőket, madarakat és tojásokat ábrázoló, megnyugtatónak szánt képek lógtak. Az orvost Ljungstedtnek hívták, a rendelője az utca túloldalán álló edzőteremre nézett, láttam a súlyokat emelgető és futópadokon gyalogló embereket. Az orvos svédül ejtette ki a nevemet, nem Idának, Eidának hangzott, az i hang valahonnan a torka mélyéről jött, közben a billentyűzetet pötyögtette, és rám se pillantott. Gyorsan elmagyarázta az eljárást, a menstruációs ciklus mely pontján kell elkezdeni a hormonkezelést, hogyan szívják le a petesejteket, ma csak a nőgyógyászati vizsgálatot végzi el, mondta, és vért vesznek a további vizsgálatokhoz. – Manapság roppa

Ingmar Bergman: Munkanapló I. (1955–1974) (részlet)

Ingmar Bergman: Munkanapló I. (1955 – 1974) (részlet) 1971 Ingmar Bergman megnősül (ötödször és utoljára), feleségül veszi Ingrid von Rosent. Amikor nem Fårö szigetén élnek, egy stockholmi lakásban laknak egy új házban a Karlaplanon. A Drámai Színházban megrendezi Lars Forssell Show című darabját. A munkanaplóban továbbra is a Suttogások, sikolyok a téma. Március 24. Átolvastam, amit eddig írtam a Suttogások ról. Bizonyos kérdéseket azóta világosabban látok, de az alapelképzelésem nagyjából változatlan maradt az utolsó bejegyzésem óta. A témát mindenesetre éppolyan vonzónak érzem, mint azelőtt. Azt hiszem, eddig a következőket sikerült összerakni: Idős anya, ágyban fekvő beteg, halálán van, rákos, bűzlik, fél, élni akar, hol jobban, hol rosszabbul érzi magát, nagy, elhízott test, reszket az élettől és a félelemtől, de nagy erő van benne. Március 28. Visszatértem Fårőre néhány, Ingriddel töltött tartalmas nap után. Különösen tegnap kerültünk egymáshoz nag