még1könyv

Janne Teller: Gyere (részlet) XXXV Átmegy az ablakhoz. Még mindig havazik, nem sűrű pelyhekben, hanem csendesen, mintha soha nem akarna elállni. Először nem néz oda, de még mielőtt látná az utat, tudja, hogy már nem fogja látni őket. Legalábbis nem innen. Átmegy a másik ablakhoz, de az se segít. Bentről semmi sem látszik. Mintha sosem járt volna arra. Mintha sosem lett volna itt. Az összegyűrt kézirat az asztalán fekszik. A cím alatt vörösborfolt. Az óra öt óra negyvenhármat mutat. De mondott valami mást, mint: – Tessék. Egy könnyed mozdulattal a kézirat felé, majd az ablak és a kavargó hó irányába mutat: – Sajnálom, hogy kicsit nedves lett. Fűzi hozzá az ajtóban, a lábával már a küszöbön, csak a fejét fordítja el, kékesfekete karikák néznek a szemébe. – A te döntésed. Mondott ennél többet? Mondta ezt egyáltalán? Vagy csak ránézett? Úgy, hogy belelátott? A fedőlapon nem volt mindig is ott a vörösborfolt? Becsukja a szemét. Mintha a fejében kavarognának a ...

Ilja Leonard Pfeijffer: Grand Hotel Europa (részlet) Amióta folyvást az élettől kell elhódítani az életet, és már az identitás sem olyan magától értetődő, mint a családnév vagy az apánk mestersége, hanem napról napra meg kell konstruálni, újra kell definiálni és el is kell tudni adni, azóta a vakáció is egy újabb el nem hanyagolható lehetőség, hogy mások előtt olyannak mutassuk magunkat, amilyennek szeretnénk. Nyitott lett a világ, az ember oda utazik, ahová kedve tartja, de ez a lehetőség egyszersmind kötelesség is, hiszen csak egyszer élünk, nem igaz? Végtelenek az utazási lehetőségek, és aki nem él velük, az nemcsak hogy unalmas, de amellett szánnivaló és alacsonyabb rendű is, pontosan úgy, mint aki a sikertelenséget választja egy olyan korban, amikor a siker deklaráltan csak választás kérdése. Abban a tudatban, hogy kötelességünk megragadni minden lehetőséget, amit csak az élet felkínál a számunkra, és ezzel követendő példát állítani mások elé, nem érhetjük be holmi gyalogtúráva...

Marieke Lucas Rijneveld: Az este kín (részlet)   A híradóban azt javasolták, hogy óránként igyunk egy nagy pohár vizet, meg is mutatták, hogy néz ki egy nagy pohár – nem olyan, mint a mi poharaink. A faluban egyetlen háznál sem ugyanolyanok a poharak, itt a poharak révén tudjuk megkülönböztetni magunkat másoktól. Nálunk a korábbi mustáros üvegek szolgálnak pohárként. A vizet kólásüvegből töltjük, apa önti szét őket a poharakba. Az üveg nincs rendesen kimosva, ezért a víznek mindig enyhe kólaíze van, és meg is melegedett a napon, csiklandozza az orrom a szénagyűjtéskor felszállt por. Ha most túrni kezdem az orrom, fekete takony jön ki belőle, a nadrágomba törlöm, nem merem megenni, mert félek, hogymegbetegszem tőle, és porrá leszek. A szénabálák úgy állnak a kaszálón, mint megannyi mosószappankocka. Nem akarok apa belém fúródó ujjára gondolni, gyorsan beleharapok a donutba, most kínálta körbe. Már alig tudom letuszkolni őket, torkig vagyok velük, a pék az utóbbi időben szinte nem ...

Gheorghe Crăciun – Ioan Groșan – Mircea Nedelciu: Román ​triptichon (részlet) Ioan Groşan Kiskamasz   – Adolescent – Hirtelen ébredt föl, mintha valaki leloccsintotta volna hideg vízzel. Keze már nem alatta volt, hanem lelógott az ágyból. Én marha, vajon mennyit aludhattam, gondolta. Gyorsan az ablak felé fordult: még mindig sötét volt. Fölemelte a takarót, s lassan lecsúszott a padlóra. Az ajtó alatt már nem szűrődött be fény a konyhából. Ancuţa felé nézett: még mindig a fal felé fordulva aludt. Elindult az ajtóhoz, halkan lenyomta a kilincset. Talpával kitapogatta a küszöböt, megtalálta, kilépett a pitvarba, majd becsukta maga mögött az ajtót. Semmit nem lehetett látni. Mozdulatlanul állt a sötétben, míg meg nem hallotta a kályha melletti heverő felől anya szuszogását. Az asztalon ketyegett az óra. Lassan kezdte fölismerni az apró, fekete árnyalakokban a konyhai cuccokat. Anya ott aludt a heverőn, arccal felé fordulva, tenyerével a feje alatt. Csak föl ne ébredjen valahog...

Ian Graham: Kurtizánok (részlet) A házasságok az európai királyi és nemesi körökben az elmúlt századokban szinte kivétel nélkül rossz párkapcsolatok voltak. Üzletként tekintettek rájuk. A felsőbb társadalmi rétegekben a házasság egyfajta egyezményes kötelék volt két fontos család között, amelynek célja a vagyon védelme és örökösök nemzése volt. A szerelem szóba sem került. Az ifjú pár olykor csak az esküvő napján találkozott először egymással. Amikor 1761-ben III. György brit uralkodó elvette Charlotte Mecklenburg-Strelitzet, a király és a leendő királynő akkor pillantották meg egymást először, amikor már az oltár előtt álltak. A felső osztálybeli nők kitanulták a társasági etikett szabályait, de mást nem nagyon. Szűkös érdeklődési körük ritkán keltette fel férjük érdeklődését. A királynők dolga az örökösök világrahozatala volt, de szigorú neveltetésük miatt a legtöbbjük nem igazán tudta, hogyan elégítse ki férjét az ágyban, vagy azon kívül. Így hát a férjek máshol keresték a társa...

Elena Vlădăreanu: Európa. Tíz gyászének (részlet)   egy tél a bátyámnak (részlet)   prológus mon amour, mon frère egy telet építek neked mellkasommal a hónak tapadok és mellkasom lapos és nőiségem szétszóródik mint a hamu! szívem közepébe egy csillag nőtt átölelhetsz, mint egy fiút testvérem vagy a fájdalomban a halálban nem a születésünktől fogva nem anyától nem apától fogjuk egymás kezét és kézen fogva megyünk a gödrünk elé mi vagyunk a reggeli gyerekek az esti gyerekek az éjféli gyerekek hol vannak szüleink hogy megmondják kik vagyunk mi valójában és mi a francot keresünk ebben a városban ahol minden amit megérintünk reménytelen testté válik * azt mondják mindezek a pánikroham jelei ahelyett hogy üvöltenél kézzel-lábbal kapálóznál hallgatsz és reszketsz mint a kálciumszint-csökkenés olyan az egész mint egy zuhanás mikor körülötted minden kinyíliiik és bezáruuul… mikor nem vagy más mint az a hányás előtti nyelvbénulás     türkiz   my little toy, my little t...

Sissel-Jo Gazan: Fehér virágok (részlet) Mindenki Bettina eltűnéséről pletykált. Gyerekek és felnőttek. Tranebjergben a Brugsen előtt, a kompon, a suliban és a buszmegállóban. Hol lehet? Mi történt? Lelépett volna? Talán Koppenhágába? Valami pasival? Vagy itt a szigeten intézték el? Megerőszakolták, feldarabolták, és elásták? Tessa, az unokatestvérem, meggyőződéssel vallotta, hogy ez utóbbiról van szó. Állandóan erről beszélt. Az egyik percben kijelentette, hogy Bettina megérdemelte, mert undok dög, a másikban pedig rémülten meredt rám, mert ha tényleg megölték, akkor ki lehetett? Valaki, akit Tessa is ismer, és talán többször is találkozott vele? Az is lehet, hogy visszajön? Bettina szobája épp szemközt volt Tessáéval az Ejby Hovedgadén, ahol Tessa az édesanyjával, Monával lakott. Együtt éltek a házban Tessa három idősebb, fiú féltestvérével és Mona két nevelt gyerekével, akiknek a száma Bettina eltűnése után a felére csökkent. Bettina szobája üresen tátongott. Tessa lenyúlt...